Rólam

Négyessyné Oláh Ildikó vagyok. Hajdúnánáson születtem. 14 éves koromig Hajdúdorogon éltem szüleimmel, majd Debrecenbe költöztem és ott folytattam tanulmányaimat. Jelenleg is Debrecenben élek családommal.

Már gyermekkoromban is szerettem a festményeket nézegetni, kedvenc időtöltésem volt a rajzolás, főleg a mesefigurákat, filmszereplőket. Rajzaimmal volt tele a szobám fala. Mégis úgy alakult hogy az általános iskola elvégzése után hosszú időre nem vettem kezembe rajzeszközöket.

2006-ban lakásfelújításunk után kimaradt gipszkarton darabok eltakarítása közben jött az ötlet hogy kipróbálom rajta a festést. Ekkor még temperával igyekeztem egy tájképet készíteni.
Ekkor már eldőlt a sorsom, azóta folyamatosan minden szabadidőmet a festés tölti ki.

2007-ben Budapesten részt vettem egy 4 napos „jobbagyféltekés” rajztanfolyamon, ami nagy élményt nyújtott számomra, egy új világ nyílt meg előttem. Továbbiakban a festészeti ismereteimet autodidakta módon sajátítottam el és ily módom próbálom bővíteni.

Érdeklődési köröm sokrétű. Egyaránt foglalkoztatnak az állatképek, a tájképek, portrék, csendéletek. Szeretem a változatosságot. Semmiképpen sem szeretnék egy témánál, illetve technikánál leragadni. A festészet minden ágát kedvelem de a realizmus áll legközelebb szívemhez. Festményeimet olajjal, és pasztell krétával is készítem.

2011-ben Budapesten az Amatőr festők közös kiállításán vettem részt.
2011. októberében Hajdúdorogon megnyílt első önálló kiállításom.
2012. márciusban Verőcei Művelődési Ház „Tavaszi zsongás” rendhagyó nőnapi közös kiállításon vettem részt.
2013-ban Verőcén vettem részt közös kiállításon.
2015. áprilisában a Montázsmagazin Tavaszi pillanatok című festmény pályázatának
III.helyezettje lett a “Tavaszváró “című festményem.
2015.Budapest – Én Válogatásom – közös kiállításon vettem részt.
2015. júliusban Debrecenben volt önálló kiállításom.

Megfestett képek

Ecset fogyott el

Képet adtam el

Kávét ittam

Technikák amikkel festek

Olajfestés

Az összes festőtechnika közül talán az olaj adja a művésznek a legnagyobb szabadságot az alkotás folyamatában. Sokféle kifejezésmódot tesz lehetővé, akár más technikákra emlékeztető optikai hatás is elérhető vele. Lassan száradó anyag lévén lehetőséget ad arra, hogy a művész nedvesben dolgozzon, a képet folytonosan, lassan fejlessze, a színeket a vásznon is keverje, a hibákat utólag javítsa. Nagy fedőképessége pedig akár a kép egyes részeinek teljes újrafestését is lehetővé teszi.

Festeni lehet prímán, ami azt jelenti, hogy a rajzot, tónust és színt egyszerre viszik fel a felületre, nagyjából úgy, ahogy az majd a kész képen látszani fog. Ez főleg kisebb méretnél járható út. A másik, gyakoribb módszer az, hogy a képet aláfestik, tehát a részletekre nem ügyelve a megfelelő színfoltokat viszik csak fel először az alapra, majd több rétegben erre ráfestve fejlesztik ki a képet.

Ha a festékben a festékanyaghoz képest sok a kötőanyag, száradás után áttetsző marad, látható lesz az alatta lévő festékréteg. Ezt nevezik lazúrfestéknek, a technikát lazúrozásnak.

Forrás: Wikipédia

Pasztell

A pasztell átmenet a rajz és a festészet között. Lényege, hogy a festékszemcsék a papíron kötőanyag nélkül, kizárólag a felület bolyhossága, érdessége révén tapadnak meg. Eszköze és egyben anyaga a minimális kötőanyaggal kis rudakká préselt festékpor, amellyel krétához vagy rajzszénhez hasonló módon bánnak.

A pasztell technikája eredetileg a krétarajzét örökölte, később egyre nagyobb szerepet kaptak a benne rejlő festői lehetőségek, annak kihasználása, hogy a lágyabb vagy erőteljesebb felrakás különböző árnyalatokat eredményez, hogy az olajfestményhez hasonlóan magán a felületen is keverhetők a színek. A művész a pasztellrudacskákon kívül más eszközöket, az ujjait, ecsetet, összesodort rongy- vagy papírdarabkákat stb. is használ a kép fejlesztéséhez, a por szétdörzsöléséhez.

A pasztell nagyon gyengén tapad az alaphoz, ez teszi lehetővé a kép részleteinek a színek felrakása utáni fejlesztését, javítását, vagy akár sörteecsettel való letörlését, de ugyanezért kerülni kell a túl vastag rétegben való alkalmazását is. A leporlás úgy akadályozható meg, hogy a felületre pasztellfixírt permeteznek. Ennek hátránya, hogy a színeket megváltoztathatja, ezért a fixáló lakkokat nagyon erősen hígítva, nagyon vékony rétegben használják.

Forrás: Wikipédia

Pasztell

A pasztell átmenet a rajz és a festészet között. Lényege, hogy a festékszemcsék a papíron kötőanyag nélkül, kizárólag a felület bolyhossága, érdessége révén tapadnak meg. Eszköze és egyben anyaga a minimális kötőanyaggal kis rudakká préselt festékpor, amellyel krétához vagy rajzszénhez hasonló módon bánnak.

A pasztell technikája eredetileg a krétarajzét örökölte, később egyre nagyobb szerepet kaptak a benne rejlő festői lehetőségek, annak kihasználása, hogy a lágyabb vagy erőteljesebb felrakás különböző árnyalatokat eredményez, hogy az olajfestményhez hasonlóan magán a felületen is keverhetők a színek. A művész a pasztellrudacskákon kívül más eszközöket, az ujjait, ecsetet, összesodort rongy- vagy papírdarabkákat stb. is használ a kép fejlesztéséhez, a por szétdörzsöléséhez.

A pasztell nagyon gyengén tapad az alaphoz, ez teszi lehetővé a kép részleteinek a színek felrakása utáni fejlesztését, javítását, vagy akár sörteecsettel való letörlését, de ugyanezért kerülni kell a túl vastag rétegben való alkalmazását is. A leporlás úgy akadályozható meg, hogy a felületre pasztellfixírt permeteznek. Ennek hátránya, hogy a színeket megváltoztathatja, ezért a fixáló lakkokat nagyon erősen hígítva, nagyon vékony rétegben használják.

Forrás: Wikipédia

Copyright @ 2021 olahildiko.hu – Mindenjog fenntartva.

Mail: negyessy.ildiko@gmail.com

Tel.: Négyessyné Oláh Ildikó  06 30 699 57 11